Emmaus-Nicopolis

Emmausz-Nikopolisz

a kenyértörés színtere

Emmausz városa a nyugat és dél felől Jeruzsálembe vezető utak kereszteződésénél fekszik, a Sefela síkság gazdagon termő talaján. Az ókorban a „csodás vizek és kellemes tartózkodás” helyének hívták. Az Emmausz név a héber „hammat” szóból származik, melynek jelentése : meleg forrá-sok vagy vizek. Az i. sz. III. században, a város új nevet kapott, Nikopolisznak, a „győzelem városának” nevezték el.

A hely története

Emmauszban számos hódító és híres ember megfordult. Józsue könyve elbeszéli, hogyan állt meg a nap és a hold a szomszédos Ajalon völgye felett, amikor Izrael ellenségeivel küzdött. Kr. e. 165-ben Júdás Makkabeus fontos győzelmet aratott itt Nikanor görög csapatai felett, ezzel megnyílt a Jeruzsálembe vezető út, a zsidók megtisztíthatták a Templomot, és újra lehetővé vált a templomi kultusz. Ennek emlékére ünneplik meg minden évben a Hanukkát.

I. sz. 30-ban, a rómaiak lerombolták Emmauszt, csak egy falu maradt a helyén, itt találkozott Jézus feltámadása után a két tanítvánnyal, akik felismerték őt a kenyértörésben. Krisztus Húsvétja, mint a felkelő nap, beragyogja a történelmet, az Eucharisztia misztériumával magához vonzza és átalakítja az emberiséget. A III. században a rómaiak újjáépítették a várost, ahol jelentős keresztény közösség élt.

Az emmauszi tanítványok Lukács evangélimában (Lk 24, 13-35)

Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől százhatvan stádiumnyi távolságra feküdt. Az eseményekről beszélgettek. Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De szemük képtelen volt felismerni. Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” „Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”

A zarándokhely

A bizánci korban, Emmausz-Nikopolisz fontos püspöki székhellyé vált. Két bazilikája épült az V.-VII. században, azon a helyen, ahol Jézus az „emmauszi” tanítványokkal találkozott.

A perzsa és arab hódítók a VII. században lerombolták a szent helyet, a XII. században a keresztesek újra felépítették. Sajnos, a keresztesek távozása után újra elpusztult, kevés keresztény maradt a városban. 1878-ban, Szent Betlehemi Mariam kezdeményezésére a kármeliták kapták meg a területet, kolostort építettek, és a zarándokok újra látogatták Emmauszt.

1880-ban és 1924-ben régészeti ásatásokat végeztek, a munkálatok ma is tartanak. Feltárásra kerültek a két impozáns bizánci bazilika maradványai, szép mozaikjai, egy keresztelő medence, és a keresztesek kápolnájának romjai.

Megtekinthetik a dombon található épületet, melyet 1930-ban emeltek a Betharami Atyák, itt található a múzeum, amely a legszebb mozaikokat őrzi. Betér-hetnek a Nyolc Boldogság Közösség kápol-nájába is.

Nyolc Boldogság Katolikus Közösség

1993-ban az Egyház a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségre bízta a város maradványainak őrzését és a látogatók fogadását. A Közösség a karizmatikus megújulás áramában született, 1973-ban Francia-országban alapította Ephraïm Croissant. A Közös-ségben minden életállapot megtalálható: laikusok (egyedülállók és házaspárok), papok, megszentelt életű testvérek és nővérek. Neve Jézus Hegyi-beszédéből származik: „Boldogok a lélekben szegé-nyek...” (Mt 5, 3). Izraeli jelenlétével szeretne hozzá-járulni a kölcsönös kiengesztelődéshez keresztények és zsidók között, és egymás jobb megismeréséhez a tanulmányok és az imádság útján. A Közösség szívesen fogadja mindazokat, akik szeretnék meglátogatni a város maradványait, és imádkozni ezen a helyen.